Majd' egy hete nem írtam. Sajnálom, de ez alatt az idő alatt csak egy érdekes hír volt az iPad+oktatás témában, viszont a diszleksziás iPadező amerikai gyerekekről azért mégsem akartam írni. Ez alatt az idő alatt sajnos a tanárok nem akarták valahogy elfogadni az új jövevényt(/osztálytárst). Egészen máig!

Mert ma reggel is bevittem az iPad-em. Pedig reggel nehéz volt eldöntenem, hogy ezt megtegyem-e, mert a szüleim+tanáraim némiképp ellenzik a dolgot. De az új videómat akkor is meg akartam mutatni az egyik osztálytársamnak. Ma egyébként is fogorvoshoz ment az osztály, és a váróban jól jött unaloműzőként a kis eszköz.

Visszatérve az iskolába az első óránk irodalom volt, ahol nem kis meglepetés ért. A tanár külön nekem mondta, hogy az iPad-en olvassak! Kis OMG arckifejezéssel, majd vigyorgó fejjel (belül nagy örömmel) meg is tettem. Utána iPad-be jegyzeteltem. Valahogy mindig olyan napokon viszem be az iPad-et, amikor van irodalom, ezért már az utóbbi órák jegyzetei mind-mind benne vannak.

A következő meglepetés matek órán történt, amikor még ennél is messzebb ment a tanár. Kihasználva, hogy az osztályterem rendelkezik számítógéppel (muhaha, táblagéppel, de nem volt kedvem felvilágosítani), meg kért engem, hogy grafikonokat mutogassak. Én persze örömmel vittem körbe az (osztálytársaim által közkedvelt) iPadem. Az órán vett tananyag persze fennt volt wikipedián is, ezért az asztalon egészen a csengetésig ott volt az iPad. Szünetekben egyébként Final Cut oktató-videókat néztünk a szintén hobbi-videózó Peti osztálytársammal.