Kedves olvasóim! Tudom, cserben hagytalak titeket. Ez nem lesz másképp ezután se, nem lesznek (rendszeresen se, de lehet máshogy se) cikkek az oldalon. De most jön az a bizonyos de. Ami után az van, hogy:

A napokban volt egy tanár, Amerikában, aki megelégelte az osztályában az iPad-eket. Nem volt ellene semmi kifogása, befogadta, örült is neki először. Aztán rájött, hogy a gyerekek inkább játszanak rajta, mintsem tanulnának. Be kell valljam, ez velem is megesik, nem ritkán. Ha a tananyag nagyon nagyon nem érdekel (nem érettségi tantárgyam...), akkor szívesen Carcassonne-ozok egyet a padtársammal. Az anyag úgy is könnyű, jegyzetelni meg közben is tudok.

A tanárt ez érthető okokból zavarta. Viszont még is fura, két okból: az első, hogy eddig csak pozitív visszajelzések voltak a témában. Mindenki örült, hogy a gyerekek jobban részt vesznek az órákon, meg hogy Keynote-okat csinálnak, és minden tudást könnyen elérnek a neten a vastag könyvek helyett. Erre itt van ez a tanár, aki szokatlan módon még is szídja.

A másik dolog, amit furcsáltam, meg ennek az ellentéte, hogy erre a hátrányára miért nem hívják fel kellőképpen a figyelmet. Mert szerintem ezt a probélmát ki lehet küszöbölni, ha az oktató elég lelkes és nyitott az új jövevényre (iPad-re). Mert ha megismeri Ő maga is ezt, akkor tudja, hogy mit és hogyan korlátozzon. Ha pl. hátrasétál a padok között, akkor láthatja, hogy mindenki azt csinálja-e, amit kért. Vagy mondjuk a wifit kikapcsolja egy kis időre, vagy bűnteti (füzettel kell jegyzetelnie) az órán játszó gyereket.

Ha vége az iskolának, bekerülünk egy munkakörnyezetbe, ahol ugyan úgy jelen lesz a lehetőség, hogy munka helyett FaceBookozzunk vagy mást csináljunk, úgy hogy jobb megszokni az iskolában, hogy ne éljünk vissza az ilyen "lehetőségekkel".